Félreértett gesztusok

Többféle veleszületett viselkedésmód is létezik, amely - mert rosszul értelmezik - gyakran vezet nehézségekhez a kutya és az ember között. Ilyen például, amikor a kutya mindenáron az arcán szeretné megnyalni a gazdát. A kölykök az idôsebb egyedektôl úgy koldulnak élelmet, hogy erôsen megnyalják a szájukat, vagy megbökik ôket az orrukkal. A felnôtt kutyák is alkalmazzák ezt a viselkedésmintát, hogy engedékenyebbé hangolják fajtársaikat vagy akár bennünket, embereket, és hogy kinyilvánítsák alárendelôdési készségüket.

Ahhoz azonban, hogy a kutya egyáltalán a szájunk közelébe kerülhessen, fel kell ugrania ránk. Ezért általában megbüntetjük. Következésképpen még rámenôsebben kell felugrania, hogy kiengeszteljen bennünket. És elkezdôdik az ördögi kör! Ezt elkerülendô, már a fiatal kutyánál ajánlatos az üdvözlésnél leguggolni. Így a kicsi nem is jön kísértésbe, hogy ping-pong labdaként a magasba szökelljen. Késôbb ültesse le érkezéskor, dicsérje meg helyes viselkedéséért és jutalmazza gyengéd simogatással. Egy másik példa: ha négylábúja hanyattfekve demonstrálja odaadását, tényleg komolyan gondolja, hiszen ez az abszolút alárendelôdés jele.

A rendkívül alázatos kutyák ebben a tartásban néha még egy csepp vizeletet is engednek. Ez pedig néhány kétlábú kortársunk számára sajnos ismét csak alkalmat ad arra, hogy megrendszabályozza négylábúját. A vizelés ebben az esetben azonban a megalázkodás abszolút bizonyítéka, a büntetô keménység teljesen értelmetlen, sôt káros. Az ilyen módszerek használata ugyanakkor arra utal, hogy a kutyatulajdonosnak még nincs elég tapasztalata, hogy helyesen értse a "kutyanyelvet". Ha a kutyája kimondottan gyakran mutat ilyen erôs alárendelôdés-viselkedést, illetve már kevéssé konfliktusos helyzetekben is, ideje érdekes programokkal sok újdonsághoz szoktatni, hogy erôsíthesse magabiztosságát és megszilárdíthassa önbizalmát. Kutyamagazin

vissza

Most erről beszélünk